Hogyan működik a GPS?

TomTom Education

Navigáció

Navigáció - A modern kor

A modern kor hajnala
A 17. századi felfedezések óta találmányok és továbbfejlesztett technikák gyorsan követték egymást, amelyek mindegyike egyre pontosabban és egyre megbízhatóbban tette lehetővé a pozíciók és az útvonalak meghatározását.

De a modern navigáció valójában csak az 1920-as években, a szárazföldi rádiós rendszerek bevezetésével kezdődött.

Azokkal a rádiókkal kezdve, amelyek lehetővé tették a hajózóknak a parti adók irányának érzékelését, amikor a hatótávolságukba értek, a szárazföldi rendszerek ugyanazt az elvet használták, amit később a GPS is átvett: a távolság mérése egy sor adótoronytól a pozíció meghatározásához.

Ez áttörés volt, de nem hátrányok nélkül. A hatótávolság és a pontosság korlátozott volt. Például a LORAN rendszer tornyai körülbelül 800 km-es hatótávolsággal és körülbelül 250 méteres pontossággal rendelkeztek. És mivel a Föld felületén küldi a jeleket, egy szárazföldi rendszer csak 2D pozíciót tud meghatározni. Ami azt jelenti, hogy nem lehet vele magasságot mérni. Így a rendszer repülési célokra alkalmatlan.


A tornyoktól a műholdakig
A műholdak bevezetése a korai 1960-as években elhozta a pontosabb rádiós navigációs jeleket. Eredetileg a műholdakat 2D rendszerekben használták, mint az USA tengerészetének Transit rendszere. Bár relatíve egyszerű volt, a Transit megbízható volt, és előkészítette az utat egy olyan rendszernek, amely egyszer s mindenkorra átalakítja a navigációt: a globális helymeghatározó rendszernek (Global Positioning System = GPS).

A GPS megjelenésével a szárazföldi rendszerek gyakorlatilag elavultak. Bár egyeseket még ma is használnak, az első globális földi rendszert (OMEGA) 1997-ben megszüntették. Az üzenet világos volt: a jövő a csillagokban van.

Szeretne többet tudni a GPS forradalomról és a rendszer működéséről? Kattintson ide.

<<


Please install Flash Player to enjoy this site.

You need to have Flash installed on your browser.

Get Adobe Flash Player